Idén az Év Tájépítésze Díjat Csőszi Mónika, a Lechner Tudásközpont térségi tervezési vezető szakértője vehette át a május 3-án megtartott díjkiosztó gálán.
A Magyar Építész Kamara Táj- és Kertépítészeti Tagozata, a Magyar Tájépítészek Szövetsége és a Wienerberger Zrt. idén 12. alkalommal hirdette meg az Év Tájépítésze pályázatot. A megmérettetésre jelölt szakmai kiválóságok az elmúlt 10 éves időszakban végzett szakmai munkájukat bemutató portfóliót nyújthattak be a pályázatra. A portfóliókat szakmai zsűri pontozta, amelynek tagjai az előző év Ormos Imre‐emlékérem díjazottja, a 2023-as Év Tájépítésze, valamint a Magyar Építész Kamara Táj‐ és Kertépítész Tagozatának, a Magyar Tájépítészek Szövetségének, a Wienerberger Zrt-nek, az IFLA EUROPE-nak, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézetének, a Magyar Önkormányzati Főkertész Egyesületnek, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemnek, és a Magyar Kertépítők Országos Szövetségének egy-egy delegáltja voltak.
A zsűri a döntés során elsősorban a szakmai innováció, a társadalmi hatásosság, korszerűség, az integratív szemléletmód, a példaérték, a problémamegoldás, a fenntarthatóság, a szakmapolitikai eredmény, valamint a hagyományos tájépítészeti értékek érvényesülése, és a klímatudatosság szempontjait figyelembe véve vizsgálta a pályázatokat. Ez alapján öt tájépítész, Csőszi Mónika, Csuka Veronika, Steffler István, Stéhli Zoltán és Szalkai Adrienne jutott tovább a döntőbe és vehetett részt május 3-án a díjátadó gálán. A B32 Galéria és Kultúrtérben megtartott rendezvényt a Tájépítészeti Nívódíj 2023-ra készült pályázatokat – köztük a Lechner Tudásközpont közreműködésével készült Tájkarakter-kutatást – ismertető villámelőadások vezették fel, valamint bemutatkozott a Magyar Kertörökség Alapítvány, a Magyar Tájépítész Szövetség, a Magyar Építész Kamara Táj- és Kertépítészeti Tagozata is. Az előadások után a tájépítészek pódiumbeszélgetés során mutatkoztak be, ezt követően hozott a zsűri döntést és hirdették ki az eredményt. A díjakat a zsűri elnöke, dr. Gergely Erzsébet, az előző év Ormos Imre-díjazottja adta át: a tájépítész hallgatók, pályakezdő tájépítészek számára meghirdetett Év Junior Tájépítésze pályázat díját Dani Eszter érdemelte ki, az Év Tájépítésze Közönségdíjat Szalkai Adrienne kapta, az Év Tájépítésze Díjat pedig Csőszi Mónika nyerte el.
Csőszi Mónika, a Lechner Tudásközpont térségi tervezési vezető szakértője a gála után elmondta, nem csupán egyéni érdemeinek elismeréseként tekint a díjra, hanem látja benne annak a kevésbé „látványos” tájépítészi munkának a díjazását is, amely olyan feladatokat foglal magába, mint a térségi tervezés, oktatás, szakmai kutatások vagy a közigazgatási munka. Részlet a portfólióban megjelent szakmai hitvallásból:
Tájépítész. Habarcs, ami összetart és formát ad. Szerintem. Sőt, néha nem is ad új formát, csak megőrzi azt, amin változtatni nagyobb veszteség, mint az emberi önkifejezés nyeresége. Tájépítészet az is, hogy felismerjük a határt a teremtő és a romboló változtatás között. Szerintem ez csapatmunka. A tájépítész nem szoliterként tud hatékonyan működni, sokkal sikeresebb egy „biodiverz társulás” tagjaként. Még a magántervezőnek is együtt kell működni megrendelővel, kivitelezővel, de leginkább a tervezési területtel. Szerintem. Pláne, ha valaki oktatásban, közigazgatásban, térségi tervezésben vagy kutatásban dolgozik, ahogy én az elmúlt 10 évben. Nehéz is ezt portfólióban bemutatni, nem csak azért, mert az ilyen feladatokat ellátó tájépítész nem tudja fotókkal illusztrálni a munkája eredményét (logikai felismerés egy hallgató agyában, szakemberek közös asztalhoz ültetése, bekezdések, vagy csak szavak egy jogszabályban, foltok egy tervlapon), hanem azért is, mert nehezen lehatárolható a személyes eredmény egy csapatmunkában. Sokat gondolkodtam ezért, hogy elfogadjam-e a jelölést, de arra jutottam, hogy megnehezítené a „láthatatlan” tájépítészek munkájának általános elismerését, ha pont mi nem vállalnánk a megjelenést.
Minden felsorolt tevékenységben a legfontosabb eredménynek a különböző szakterületeket, vagy a tájépítészet különböző területeit képviselők közös munkájának szervezését, a párbeszéd lehetőségének megteremtését tartom. Köszönöm mindenkinek, aki társam volt ebben!
Fotó: Deák Szabolcs
